„Ez 'Dogville' városának szomorú története...”
Eredeti cím:
Magyar címe: Dogville - A menedék
Rendező: Lars von Trier
Évszám: 2003
Nemzetiség: amerikai
Tartalom:
Dogville városa a Sziklás-hegységben található, annak az útnak a végén, amely az elhagyott ezüstbányához vezet. Dogville lakói jó és becsületes emberek, akik szeretik a városukat. A településen az a ház a legszebb, amelyben Tom él. Tom apja orvos volt, mára már visszavonult, és szerény nyugdíjából éldegél. Tom írónak készült, de elhalasztotta a pályakezdést annak érdekében, hogy részt vegyen azokon a városi rendezvényeken, amelyeket az erkölcsi megújulás érdekében hívtak össze. Egy este Tom puskalövéseket hall a völgyből. Tom leül egy padra, hogy elgondolkodjon a történeteken, amikor Moses, a kutyája ugatni kezd, és az ugatás úgy hangzik, mintha fel akarná hívni valakire a figyelmet. Ez a valaki Grace, aki nem térképről választotta a helyet, hogy látogatást tegyen itt, Tom mégis rögtön úgy érzi, hogy a nő ide tartozik. Egy teherautónyi fegyveres üldözi a szépséges menekülőt, Tom elbújtatja Grace-t, és azt mondja a gengsztereknek, hogy nem tapasztalt semmi rendkívülit. A másnapi városi találkozón beszámol a meglepett dogville-ieknek az előző este történtekről, majd lemegy a bányába, ahová elbújtatta Grace-t, és kihozza a napfényre. A városiak úgy döntenek, hogy a nő két hétig maradhat Dogville-ben...
Szerintem:
Már régóta, hogy újra megnézem. A film 2 óra 50 perces, majdnem 3 óra, ami egy kicsit eltántorítja az embert, hogy megnézze-e vagy sem, csalódik-e benne vagy sem. Nem is tudom, hogy anno milyen inditatásból vettem meg ezt a filmet, de semmire nem emlékeztem belőle, csak arra, hogy úgy volt megrendezve mint, egy színdarab.
Kilenc fejezetben és egy előjátékban meséli el 'Dogville' történetét majdnem 180 percen keresztül. Mikor meglátjuk a film első pár képkockáját egy színi előadás jut róla eszünkben. Rögtön az első kis snittben meg is ismerhetjük 'Dogville' lakóinak mindennapjait. Első rész, második rész és így tovább. Nem írom le a fejezeteket, mert fölöslegesnek tartom. Furcsa volt egy olyan filmet nézni, ahol volt egy tér és csak be voltak rajzolva a házak alaprajzai, falak, ajtók nélkül. Úgy tenni, hogy nem látod a másikat, nem is látták egymást. A színészek nagyon jól játszottak, szinkronszínészek is fontosak, hogy hogyan adják elő magukat, mert az is dob a dolgokon. Második nézésre jobban lekötött a film. Szeretem az ilyen filmeket. Emlékszem mikor először néztem alig vártam, hogy vége legyen. A filmről Michael Haneke: A fehér szalag című alkotása jutott eszembe. Az is nagyon tetszett. (régebben írtam róla).
Azért is ástam elő ezt a filmet újra a DVD-k közül, mert kíváncsi voltam, hogy miért is volt ez a kedvenc filmje a norvég gyilkosnak. Kíváncsi voltam, hogy mégis mi inspirálhatta, hogy embereket öljön. Nem szeretem az ilyeneket, amikor bizonyos dolgokat rá fognak a filmekre vagy idióta embereket hülye tettekre sarkall. Lars von Trier mikor értesült erről a dologról a következőket nyilatkozta:
"Rémesen érzem magam, ha arra gondolok, hogy a Dogville mintaként szolgálhatott számára. Ez borzalmas. A Dogville utolsó jelenete fájdalmas hasonlóságot mutat az Utoyán történtekkel. Azt kérdezi, szomorú vagyok-e, hogy megcsináltam ezt a filmet? Igen, ha bebizonyosodik, hogy a film ihlette őt, akkor elkeseredett vagyok, hogy leforgattam"
Szerintem egy rendezőnek vagy egy írónak nem kell magyarázkodnia! Ő csak szórakoztatni akarja a közönséget, hiszen ez a dolga. Nem hol mi idióták miatt bocsánatot kérni. A játék idő hosszú, de érdemes megnézni. Én is ódzkodtam tőle, hogy megnézzem-e. Azt hinné az ember, hogy unalmas, csak azért, mert nem egy másfél órás filmről van szó.
Szerintem: 10/10
"Miss K"
